U10-es bajnokság, 2. forduló, Pécs
Dombóvári Kosársuli KE Grey Wolves -GYKSE Titánok 27-45 (9-6, 14-20, 2-8, 2-11)
Asztalos Ádám 5, Barna Zsombor 1, Roósz Balázs 8, Schott Benedek 4, Varga István 3, Bálind Botond 3, Molnár Mátyás-, Takács Benett 1, Derventics Marcell 1, Takács Bence 1, Meiszterics Áron-, Pintér-Kovács Balázs-, Kurucz Levente-
KASI Delfinek-Dombóvári Kosársuli KE Grey Wolves 52-50 (12-25, 21-8, 9-17, 10-0)
Asztalos Ádám 3, Barna Zsombor 1, Roósz Balázs 26, Schott Benedek 3, Varga István 2, Bálind Botond 1, Molnár Mátyás 6, Takács Benett -, Derventics Marcell -, Takács Bence -, Meiszterics Áron 8, Pintér-Kovács Balázs-, Kurucz Levente-
A Baranya megyei U10-es bajnokság második fordulójára utaztunk Pécsre, ahol a Nemzeti Kosárlabda Akadémia Horváth Judit pályáján léptünk pályára az „A” csoport résztvevőjeként. Karantén és sérülés miatt voltak hiányzóink, de bő keretünknek köszönhetően most is teljes csapattal érkeztünk. Első mérkőzésünket a szekszárdi GYKSE Titánok együttese ellen vívtuk. A két csapat már ismerősként köszönthette egymást, hisz az U10-es illetve az U11-es bajnokságot tekintve idén már harmadszor kerültünk szembe egymással. Az elmúlt két meccset a jó erőkből álló szekszárdiak nyerték. Nagyon készültünk, hogy a mostani alkalommal javítsunk a mérlegen, de legalábbis egy éles, jó mérkőzést vívjunk Mandulás Zoltán képzett, ügyes csapata ellen. Az elmúlt fordulóhoz képest változtattam a sorok összeállításán és a kezdőcsapatunkat az ellenfél gyors játékához alkalmazkodva küldtem pályára, labdaügyes, gyors játékosaink személyében. A csapattól az első pillanattól kezdve maximális koncentrációt, fegyelmezett és határozott emberfogásos védekezést, dinamikus támadójátékot kértem. A Roósz, Molnár, Meiszterics, Varga kezdőcsapat ezt a feladatot többé-kevésbé végre is hajtotta. Bár voltak felesleges technikai hibáink, lépéshiba, kétszerindulás de ezek betudhatóak voltak az ellenfél kemény védekezésének is, akik szemmel láthatólag jól felkészültek belőlünk és kulcsjátékosainkból. A kevés pontot hozó negyedet 9-6 arányban megnyertük, ami egy részsiker volt számunkra. Második sorunktól is hasonló mentalitást kértem. A karanténban lévő magas játékosunk Eljaber Omar hiányzott ebből a sorból, amit megérzett a csapat. Ebben a játékrészben a szekszárdiak átvették a kezdeményezést és a vezetést is. A második negyed végi büntetőzésünk nagyon jól sikerült, 9 játékos a gyűrűbe talált, így minimális, 3 pontos hátrányban fordulhattunk a harmadik negyedre. Azt mondhatom, hogy a mérkőzés első felében méltó ellenfelei voltunk a GYKSE-nek. A meccs második feléről sajnos ez már nem volt elmondható. Támadójátékunk mindkét sorunk tekintetében nagyon gyenge volt. Kapkodás, rossz döntések, elhamarkodott, előkészítetlen dobások, alapvonali bedobásokból is az ellenfélnek ajándékozott labdák, gyenge, erőtlen passzok stb.. Természetesen ez az ellenfél védekezését is dicséri, de ez számunkra nem mentség. A második félidőben kapott 19 pont nem különösebben sok, de a 4 dobott pont borzasztóan kevés. Így nem lehet mérkőzést nyerni. A harmadik és negyedik negyedben árnyéka voltunk önmagunknak, így a vége nem is lehetett más, mint szekszárdi győzelem. Az első félidő játéka bíztató a jövőre nézve, de nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy egy mérkőzés második felében így szétessünk. Tanulni fogunk ebből a mérkőzésből, ellenfelünknek gratulálunk a megérdemelt győzelemhez.
Második mérkőzésünket az ellen a KASI Delfinek ellen vívtuk, akikkel az U10-es bajnokság első fordulójában is találkoztunk. Akkor egy utolsó pillanatig szoros mérkőzésen sikerült győznünk Csapó Gábor tanítványai ellen. Hasonló találkozóra, nagy küzdelemre volt most is kilátás és ez be is igazolódott. Varga Istvánt, mint magasjátékost az elsőből a második sorba tettem, erősítve azt a sorunkat, egyébként ugyanazzal a felállással indultunk neki a Kaposvár elleni meccsnek is. Összességében az egész mérkőzésről elmondható, hogy nagy küzdelmet és rendkívül izgalmas, utolsó pillanatig éles meccset játszott most is a két gárda. A negyedek tekintetében azonban jelentős különbségek akadtak. Főként a támadójátékunk tekintetében két-két tökéletesen ellentétes játékrészt produkáltunk. Első sorunk teljesítményére nem lehet panaszunk. Az első és a harmadik negyedet is magabiztosan nyertük meg. Második sorunk bár igyekezett becsületesen védekezni, a támadójáték ismét gyengére sikeredett. A második sor nehézségeit tovább fokozta, hogy Varga István bokája aláfordult a második negyedben és az utolsó játékrészben már nem tudott pályára lépni. Mivel egy kulcsjátékosról van szó, ez jelentősen befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét. Ha nem sérül meg, lehet, máshogy alakulnak a dolgok, de a sportban nincs ha. A harmadik negyed végén 8 pontos előnnyel fordultunk az utolsó játékrészre. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, de úgy mentünk fel a pályára, hogy megpróbálunk az előnyből legalább annyit megőrizni, hogy győzzünk. Hozzáteszem, sokkal inkább a játékhelyzet feldolgozása volt itt a lényeg, nem a számszerű eredmény. Éreztem, hogy ez egy kulcspillanat kis csapatunk életében. Mielőtt felmentünk az utolsó negyedre, az egész csapat egymás vállát fogva összekapaszkodott és úgy bíztattuk egymást! Az előnyt végül nem sikerült megőrizni. Az utolsó perc elején még nálunk volt az előny, de a véghajrában kapott két kosár végül a KASI két pontos győzelmét hozta. Gratulálunk nekik! Sajnos nem találtunk a gyűrűbe ebben a periódusban, de védekezésben nagyot küzdöttünk még így is. Volt szívünk, harcoltunk. És ez a legfontosabb. Tanulságos hétvégén vagyunk túl, melyből igyekszünk sokat tanulni. Megyünk tovább!
