Ez a beszámoló egy kicsit más lesz mint az eddigiek. Rengeteg meccs, győzelmek és vereségek történtek az elmúlt időszakban, amiről szeretnék egy összefoglalót és véleményt írni.
Az utolsó cikk a Basket Beats elleni győzelem volt hazai pályán. Azóta a csapatunk nyert egymás után 3 mérkőzést (Csepel Basket ellen 73-94; VMG DSE ellen 115-79 és a BKG DSE ellen 95-63), amiből 1 idegenben, 2 pedig hazai pályán történt. Úgy gondolom, hogy ezek az eredmények azt tükrözik, hogy egy jó csapatunk van/ jó játékosok alkotják a csapatunkat, akik képesek nagy arányú győzelmekre és szép játékra. Az edzéseken remek hangulat van, pályán kívül nagyon jó barátságban vagyunk egymással és mindenki nagyon motivált. Ha együtt van a csapat és mindenki segíti/támogatja a másikat akkor bárkit meg tudunk verni és bármit elérhetünk.
Ezzel csak az a gond, hogy nem mindig csak mi alakítjuk a mérkőzéseket úgy, ahogy szeretnénk.
3 nehéz mérkőzés következett (PVSK, Százhalombatta, Sportopus Fehérvár). Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de motiváltak voltunk és mindenki beleadott mindent amit tudott. Sajnos a PVSK ellen elég volt egy rossz negyed, ami megpecsételte a mérkőzés végkimenetelét.
A másik két mérkőzésen azonban történtek néhány igencsak érdekes dolgok amiről szeretném megosztani a véleményem.
Százhalombatta SE csapata ellen: A mérkőzés előtt pár nappal úgy volt, hogy nem tudnak eljönni még 5-en sem de valahogy megoldják. A mérkőzésre két edzővel és 12 játékossal (néhányan NB1/B Zöld csoportban játszanak) érkeztek. Érdekes. A mérkőzést 9 ponttal nyerte meg ellenfelünk.
Sportopus Fehérvár ellen: Aki kint volt a mérkőzésen az látta, hogy 38 percig abszolút a kezünkben volt a mérkőzés. Szép támadások, remek védekezések alkották játékunkat. Sajnos a végére egy kicsit elfáradtunk és a sorozatos hibás játékvezetői döntéseknek köszönhetően 3 ponttal elvesztettük a mérkőzést. Nem azért vagyok/vagyunk idegesek, mert vesztettünk, hanem azért mert ezen a mérkőzésen a játékvezetőknek kulcs pillanatokban voltak rossz döntéseik, amik erősen befolyásolták a mérkőzést. 16-8-as fault arány és 25-11!!!-es büntető arány azt gondolom, hogy nonszensz. Mikor 3 játékosom vérzik és nem mellesleg az egyiknek 3 fogát ütik ki és néma marad a síp, úgy gondolom, hogy igencsak el kell gondolkozni a játékvezetőknek. A legszomorúbb az egészben az, hogy még csak el sem ismerik, ha hibáztak. Ezek következtében sajnos motivációkat, lelkesedéseket és olykor sajnos karriereket tesznek tönkre. Elhiszem, hogy nem könnyű játékvezetőnek lenni és minden elismerésem annak aki játékvezetőnek áll, de az igazságosság és lelkiismeretesség és becsület azért legyen meg mindenkiben. Én ki fogok állni a játékosaimért bármi van, mert ezek a srácok megérdemlik, hogy kiálljanak értük. Ezek a srácok küzdenek, megtesznek mindent a pályán. Öröm velük dolgozni.
Ennek ellenére mi megyünk tovább, dolgozunk tovább (a játékvezetőkkel együtt), hiszen szeretjük a kosárlabdát és egymásért be fogjuk fejezni amit elkezdtünk.
Ez a csapat egy Család és egymásért küzdve meg fogunk tenni mindent a továbbiakban is!
Folytatjuk a munkát!
Hajrá Dombóvár!