U10/A: TVMKSZ, Nyuszi Kupa, „A”csoport, Dombóvár
Dombóvári Kosársuli KE-Atomerőmű SE Paksi Harcosok/A 21-62 (9-12,7-28,3-8, 2-14)
Várhegyi Dániel 11/9, Szomolai Vendel 3, Keszthelyi Dávid 2, Lécz Dániel 2, Kapinya József 1,Zámbó Zalán 1, Illia Soma 1, Fenyvesi Flórián-, Papp Gergely-, Takács Bálint-, Orbán László-, Kiss Domán-
Atomerőmű SE Paksi Harcosok/A-Dombóvári Kosársuli KE 74-14 (10-2, 28-4,6-5, 30-3)
Várhegyi Dániel 3, Nagy Zsombor 3, Takács Bálint 3/3, Kapinya József 2, Papp Gergely 1, Szomolai Vendel 1, Keszthelyi Dávid 1, Illia Soma-, Farkas-Szabó Ádám-, Lécz Dániel-, Kiss Domán-,Dávid Kornél-
Vezetőedző: Kardos Attila
Az 5. fordulóval Dombóvárra, a Szent Orsolya Bencés Iskolaközpont csarnokába látogatott a Tolna Vármegyei Kosárlabda Szövetség által szervezett U11-es Nyuszi Kupa népes mezőnye és az őket elkísérő szurkolók. Március 21-én és 22-én a két nap alatt 16 csapat lépett pályára az A-F csoportig és vívott jó hangulatú, több esetben színvonalas mérkőzéseket. Nagy örömünkre szolgál, hogy ennyi lelkes kis kosarast láthattunk vendégül edzőikkel, szüleikkel, családtagjaikkal együtt.
A Dombóvári Kosársuli KE U10/A csapata vasárnap, kora délután lépett pályára a bajnokság legerősebb, „A” jelű csoportjában. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen fiatal csapattal már másodszor szerepelhettünk a legjobbak között. A GYKSE Szekszárd „Gyaxi Rangers” fantázianevű gárdája sajnos nem tudott eljönni, így a Nyuszi Kupa legeredményesebb együttesével, az Atomerőmű SE Paksi Harcosok/A-val vívtunk páros mérkőzést. Tisztában voltunk azzal, hogy a 7-1-es mérleggel érkező, 2015-ös játékosokkal felálló Paks még nagy falat a mi 2016/17-es kosarasainknak de azon voltunk, hogy minden erőnkkel küzdjünk és ne feltartott kézzel játszunk. Nagyon nagy élmény volt látni, hogy vasárnap 13 órakor zsúfolásig megtelt a Szent Orsolya csarnoka dombóvári és paksi szurkolókkal. Nagyon hálásak vagyunk ezért a mi fantasztikus szurkolóinknak!
Az első meccs első negyedében minden várakozást felülmúlt csapatom játéka. Azt hiszem, ebben a játékrészben megvillantottunk valamit egy nálunk idősebb és erősebb csapat ellen is. A második negyedben már kijött a tudáskülönbség és egyre magabiztosabbá vált ellenfelünk, mi pedig egy picit megszepppentünk. A harmadik negyedben első sorunk kevés kosár mellett ismét nagyobb ellenállásra volt képes a paksiak ellen de az atomvárosiak győzelme nem forgott veszélyben.
Rövid szusszanás után ismét egymásnak feszült a két lelkes csapat. Ez a mérkőzés az elsőnél is nehezebb volt. Aki ott volt, tudja, hogy nem adtuk fel és harcoltunk, küzdöttünk becsülettel. Főként a dobáspontosságban és az életkori különbségből fakadó technikai tudásban maradtunk el. Voltak nehéz pillanatok de a csapat, a közösség ereje most is megmutatkozott. A dombóvári szülők, családtagok példaértékű támogatása nagyon jól esett nekünk. Minden apró pozitívumot, jó megoldást tapssal jutalmaztak, mert látták, hogy a gyerekek szívvel játszanak. A harmadik negyedben újra sikerült megvillanunk egy kicsit és bizonyítani, hogy miért szerepelünk fordulók óta az „A” és „B” csoportban a Nyuszi Kupában.
Gratulálok az ASE két megérdemelt győzelméhez, ügyes, jó csapat! Fiatal kis csapatomnak pedig ahhoz, hogy volt lelkierő a nehéz pillanatokban is és becsülettel küzdöttünk az utolsó dudaszóig.
Hagyomány nálunk, hogy a meccsek végén egy „csatakiáltással” köszönjük meg a szülőknek, családtagoknak a támogatást.
Ezúttal ezzel a mondattal tettük ezt meg:
„Higgyetek bennünk! Hosszú az út!”
Megyünk rajta tovább!
Hajrá Kosársuli! Hajrá Dombóvár!