U 11 Kenguru bajnokság 3. forduló. Pécs. Rátgéber Akadémia, 2019. 12. 8.
1.mérkőzés:
PVSK—Dombóvári Kosársuli 50:72 ( 22:11, 20:22, 16:8, 14:9)
Kiss Máté (7), Lehőcz Zétény (8), Herke Máté (3), Szabó Milán (5), Horváth László (7), Kalocsa Dániel (5), Barna Zalán (12), Fülöp Sámuel (-), Márfi Ákos (1), Kálmán Roland (1), Bogárdi Dominik (1),
2. mérkőzés:
Dombóvári Kosársuli—NKA Pécs Fiú/A 39:85 (4:20, 17:19, 4:28, 14:18)
Kiss Máté (5), Lehőcz Zétény (11), Herke Máté (3), Szabó Milán (5), Horváth László (2), Kalocsa Dániel (2), Fülöp Sámuel (-), Márfi Ákos (10), Kálmán Roland (-), Bogárdi Dominik (1),
A 3. fordulóra igyekeztünk lelkiismeretesen, rendezetten és sok munkával felkészülni. A fő szempont , a labdavezetés gyakorlása mellett a befutások elsajátítása, az elszakadás és főként a labdapasszolás szerepelt. Ennek az lett a böjtje, hogy ketten belenyúltak a labdába, így a 3. fordulót ki kellett hagyniuk. Sajnos egyik irányító játékosunk hiányát nagyon megéreztük.
A 2. mérkőzést csapatkapitányunk sarokfájdalom miatt nem tudta vállalni, így 10-re csökkent a bevethető játékosaink száma.
A PVSK elleni mérkőzés bővelkedett élvezetes és változatos játékban. Bár a játékvezetők igyekeztek ezt az egységet felbontani, mégis úgy éreztük rengetegen javultunk és fejlődtünk az 1 hónap alatt. Büszkék voltunk nem csupán arra, hogy sérült játékosunk is elkísért erre a fordulóra, és együtt élt a csapattal, hanem, hogy időnként egész jól megoldottuk az edzéseken tanultakat. Sőt még egy negyedet meg is nyertünk. Tudtunk küzdeni, éreztük magunkban az erőt, látványos megoldásokat hoztunk. Jók voltak az indítások, rengeteget passzoltunk, és majdnem mindenki szerzett kosarat. Védekezésünk azonban a kapott kosarak tükrében még nem az igazi!
Aztán a 2. mérkőzésre összezuhantunk. Ez köszönhető a kialakult helyzetnek, újabb irányítót veszítettünk, így másnak kellett átvenni ezt a szerepet. Próbáltuk sorainkat rendezni, teljesen más felállásban játszani, ami nem mindig sikerült. Viszont pozitívumként játszottunk két jó negyedet, két meghatározó játékosunk nélkül. Dicséret illeti azokat a srácokat, akik tatárként mentek előre, szereztek labdát, vitték és hajtották a csapatot, hatalmas szívvel dolgoztak!
Az eredmény bár nem a befektetett edzésmunkát tükrözi, de reméljük, valamikor csak kijön az elmúlt hetek befektetett energiája!