U11 B: Kenguru bajnokság, alapszakasz, 4. forduló, Pécs
NKA Pécs Leány- Dombóvári Kosársuli KE U11 „B” 60-22 (10-2, 25-8, 12-4, 13-8)
Asztalos Ádám 3, Kmetyó Marcell 1, Világos Olivér 1, Schott Benedek -, Roósz Balázs 4, Würth Attila 1, Molnár Mátyás 8, Kovács Bálint -, Derventics Marcell -, Takács Benett -, Pintér-Kovács Balázs 2, Eljaber Omar Raid 2
Dombóvári Kosársuli KE U11”B”-PVSK Nemzeti Akadémia Leány „A” 41-73 (9-16, 16-18,8-18, 8-21)
Asztalos Ádám 7, Kmetyó Marcell 1, Világos Olivér 2, Schott Benedek -, Roósz Balázs 17, Würth Attila -, Molnár Mátyás 10, Kovács Bálint 1, Derventics Marcell 1, Takács Benett 1, Pintér-Kovács Balázs 1, Eljaber Omar Raid –
Folytattuk szereplésünket az U11-es bajnokságban is. A helyszín a PVSK Nemzeti Kosárlabda Akadémia volt, ahol ismét nagyszerű körülmények között léphettünk pályára. A harmadik fordulóban megnyertük csoportunkat, így egy „osztállyal” feljebb, a D jelű csoportban játszhattunk. Amint arra már korábban is utaltam, az U11 B valójában a komplett U10 A csapatunkat jelenti, 2011-es születésű játékosokkal. Az F csoportból indulva (mostantól már G csoport is van) sikerült felküzdeni magunkat a D csoportig, amit pozitív, értékelhető eredménynek tartok a csapat életkorát tekintve, hisz egy év különbség nagyon sokat számít még ilyenkor. A bajnokság eredményeinek ismeretében tisztában voltunk vele, hogy eddigi bajnoki szereplésünk legkeményebb két mérkőzése következik. A két pécsi leány csapat szinte kivétel nélkül 2010-es születésű játékosokkal áll fel. A helyszínre érkezve azzal is szembesülnünk kellett, hogy nagyon komoly magasságfölényben vannak velünk szemben. Mindkét csapatban voltak 160-170 cm magas játékosok, sőt 174 cm-es leányzó is akadt soraikban. Tudtuk, hogy ez nagyon sok energiát ki fog venni belőlünk és célunk nem lehet más, mint a tisztes helytállás és legfőképp a tanulás, tapasztalatszerzés. Megbeszéltük a srácokkal, hogy az ilyen mérkőzéseken lehet a legtöbbet tanulni és fejlődni. Az egyik fő célkitűzésünk a nagyon fegyelmezett és okos védekezés volt. Tudtuk, hogy ilyen fizikális hátrány mellett csak így kerülhetjük el a nagyon nagy különbségű vereséget. A két mérkőzés részletes elemzésétől most eltekintenék. A két meccsről együtt azt tudom mondani, hogy a csapat képes volt megvalósítani mindazt, amit kértem tőle. Rendkívül bátor, harcos mentalitással, nagy szívvel és akarattal dolgoztak a gyerekek a pályán. Az elmúlt időszak legjobb védekezését tudtuk nyújtani a végeredményben látható különbség ellenére is. Képesek voltunk fegyelmezetten fogni a saját embereinket, megértettük, hogy nem lehet egyből labdát szerezni, hanem sok-sok lábmunkával kell követni az ellenfelet fegyelmezetlen és felesleges faultok nélkül. Megértettük azt is, hogy egy vagy két fejjel nagyobb játékosokat nem tudunk túl ugrani, hanem csak kizárásokkal lehet esélyünk a lepattanókra és így tovább. Nagy energiákat kellett mozgósítanunk mind támadásban, mind védekezésben. A mi szintünkön az eddigi legkomolyabb labdavezetésre, passzjátékra volt szükség, hisz erre kényszerített minket az ellenfél. Büszke vagyok a csapatra ezért a teljesítményért, mert mindent megpróbáltunk, amit tudtunk és az utolsó erőnkig harcoltunk. A két mérkőzést közvetlen egymás után játszottuk, pihenésre sem volt lehetőségünk. A második meccs végén már alig tudtunk lépni a fáradtságtól, de a szívünk akkor is vitt előre. Valamennyi időkérésünket kihasználtuk, hogy addig is szusszanhassanak a gyerekek, akik a végén már fogukat összeszorítva, nem egyszer fáradtságtól eltorzult arccal küzdöttek. Mind a 12 pályára lépő kisgyerek dicséretet érdemel, többségük az eddigi legjobbját nyújtotta. Igazi csapat voltunk, a kispad nem egyszer kórusban kiabálta a „Hajrá Dombóvárt”, mindenki bíztatta a másikat. Szívből gratulálunk ellenfeleinknek a megérdemelt győzelmükhöz és nagyon örülünk annak, hogy játszhattunk két ilyen meccset. Többet tanultunk ebből a két vereségből, mint eddig bármelyik meccsünkből, beleértve a győztes meccseket is. Sokat elárul erről a napról az, hogy a hazaút felénél néma csend lett a buszon. A kis harcosok elaludtak a fáradtságtól. Megyünk tovább, folytatjuk a munkát, a tanulást, mert nagyon szeretünk kosarazni és jó játékosok szeretnénk lenni!
