2021. január 24. vasárnap U 12 Gyermek bajnokság, 4. forduló, Pécs Kosárlabda Akadémia
1. mérkőzés: Dombóvári Kosársuli KE U 12 B—NKA Pécs Leány B 37:23 (8-6, 6-11,14-4, 9-2)
Vértes Botond (12), Darázsdi Ákos (4), Babulják Balázs (4), Péter Kusán (4), Apáti Noel (4), Orsós Barnabás (3), Somogyvári Zoltán (2), Tőzsér Levente (2), Horváth Gergő (2), Kiss Kolos Boldizsár (-), Vörös Viktor (-) Eljaber Mohammad (-), Laki Dániel (-),
2. mérkőzés: GYKSE Szekszárd –Dombóvári Kosársuli KE U 12 B 85:17 (24-6, 22-7,23-2,16-2)
Vértes Botond (-), Darázsdi Ákos (1), Babulják Balázs (2), Péter Kusán (3), Apáti Noel (-), Orsós Barnabás (3), Somogyvári Zoltán (-), Tőzsér Levente (6), Horváth Gergő (2), Kiss Kolos Boldizsár (-), Vörös Viktor (-) Eljaber Mohammad (-), Laki Dániel (-),
Két korábbról már ismert csapattal találkoztunk, így az erőviszonyokat már ismertük. A lányokat a korábbi mérkőzés során 5 ponttal vertük meg nagyon kiegyenlített játékkal. Így az elmúlt eseményhez képest nyugtáztuk, hogy fejlődtünk, tehát jó úton járunk. A mostani mérkőzés is izgalmakban teli, néhol meglepően jó játékot mutatott. Persze az első félidő a megszokottakhoz képest úgy kezdődött, hogy nem találtuk a helyünket. A második félidő mindkét ötöse aztán végre önmagára talált, időnként ügyes megoldásokkal, befutásokkal, egy-egyezésekkel jó lepattanó labdák szedésével. gyors támadással, okos védekezéssel remekelt.
Tudtuk, hogy nehéz lesz a második mérkőzés, mert a Szekszárd csapata egy erős, jól képzett, technikailag jól felkészült gárda. Igyekeztünk nem belefutni egy 100 pont feletti kapott kosarakból álló meccsbe, mint ahogy ezt a torna legelső októberi mérkőzésén megtettük. De a dobott kosarak száma is mutatja, hogy elég sok eredménytelen kísérletünk lett pontszerzésre. A szekszárdi csapat feletti utolsó győzelmünk annak volt köszönhető, hogy 9 fővel tudtak csak kiállni, és a B csapatból töltötték fel játékosaikat. Most viszont teljes teammel sorakoztak fel, lendületes, erőteljes játékkal arattak fölöttünk győzelmet. Mi megilletődve asszisztáltunk a játékukhoz. Sajnos nincs igazán irányító játékosunk, aki a labda felhozatalát meg tudná oldani. Így az egész pályás letámadásnál még a félpályáig sem jutottunk el. Ha mégis, rengeteg ziccer maradt ki, megint. Lepattanókért nem mentünk, eladtuk a labdákat, nem volt játék , csak a megilletődöttség. De volt jól bedobott labda, hosszúindítás, ügyes lefordulás, befutás. Haladunk, bár lassan, kis léptekkel.
A csapat alakul, egyszer csak összeáll és biztos jobb teljesítményre is képes lesz. De ne felejtsük el. mi 1 évvel fiatalabbak vagyunk, van szívünk, tudunk küzdeni, és merünk nagyot álmodni!
HAJRÁ DOMBÓVÁR