Akikre büszkék lehetünk: Szalai Milán

Akikre büszkék lehetünk: Szalai Milán

Minden sportolónak, így minden kosarasnak is az a célja, az az álma, hogy a legjobbak közé kerüljön, hogy a legjobbak között szerepelhessen. Magyarországon egy kosarasnak klubszinten ezt az NB1 „A” csoportos felnőtt bajnokság jelenti. Ide csak a legjobbak, a legszorgalmasabbak, a legkitartóbbak juthatnak el. A Dombóvári Kosársuli – akárcsak a többi nevelőegyesület- arra törekszik, hogy minél több fiatal kosarast segítsen hozzá ahhoz, hogy minél magasabb szintre, akár az NB1-ig is eljusson. Szalai Milánnak ez sikerült. A pályafutását Dombóváron kezdő fiatalember az ország egyik legpatinásabb csapatának, a paksi Atomerőmű SE NB1 „A” csoportos felnőtt együttesének játékosa. Vele beszélgetek.

Milán! Dombóvári fiatalként a Dombóvári Kosársuliban kezdtél kosarazni. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

Ez az időszak mindig a szívembe lesz zárva. Mivel bátyám is kosarazott, -(otthon is sokat játszottunk egymás ellen)- sokszor mentünk megnézni a meccseit és az NB1-es meccseket. Hamar megtetszett ez a sport. Aztán egy nap édesapám vitt le edzésre, mert mozgékony gyerek voltam és imádtam a labdát. Az első edzés után tudtam, ez lesz az én sportom. Mindig szerettem edzésekre járni. Nagyon jó társaság és később jó csapatunk volt. Az első edzőm Lehőcz Márió szerettette meg velem a kosárlabdát és tanította meg az alapokat. Reizinger Attila a csapatjátékot és egymásért küzdést. Halmai Balázs a fegyelmet, taktikát és a védekezést. Itt szeretném megköszönni az edzőimnek az alázatos munkát és, hogy kosárlabdázót faragtak belőlem.

A dombóvári időszakot követően miként folytatódott a karriered, ami egészen a profi bajnokságig vezetett?

Hogy őszinte legyek, életem egyik legnehezebb éve következett Dombóvár után. Már előtte is nagyon sok gondolkodást és álmatlan éjszakát okozott a továbbtanulás nekem és szüleimnek egyaránt. Végül Paks mellett döntöttünk a tanulás szempontját nézve. Bevallom nehéz volt otthagyni a csapatot és szülőket, de ahhoz hogy álmaim eléréséhez közelebb léphessek, muszáj volt. A paksi csapatba hamar be tudtam illeszkedni hála a dombóvári alapoknak. A két csapat mentalitása nagyon hasonló, védekezés van itt is az első helyen. Ez is hozzájárult a gyors csapatba épülésemnek. Paks kis város, közel van egymáshoz minden, ezért könnyen össze tudtam egyeztetni a kosarat és tanulást. Ez meglátszott az edzésmunkámon is hamarosan. Edzések persze itt is kemények voltak, de én mindig próbáltam az elvárásnál egy kicsit többet nyújtani a fejlődés érdekében. Az lebegett a szemem előtt minden nap, hogy be akarok kerülni az utánpótlásból a felnőtt csapatba. Ez adott erőt nekem mindig, hogy jobban, erősebben edzek. Ennek érdekében nagyon sok plusz munkát vállaltam. Nyári szünetekben egyénileg edzettem, nagyon sokat köszönhetek Züminek, aki foglalkozott velem.

A következő kérdést elsősorban a fiatal kosaras palánták kedvéért teszem fel: Hogy néznek ki egy NB1-es profi játékosnak a napjai? Mit jelent profi játékosnak lenni a mindennapokban? És itt nemcsak az edzésekre, mérkőzésekre gondolok, hanem minden egyéb dologra, ami ezzel jár?

Én nagyon élvezem ezt az életmódot. Minden nap azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek csinálni. Nem egyszerű bekerülni egy NB1-es keretbe és talán még nehezebb bent is maradni. Ezért elengedhetetlen, hogy minden nap megmaradjon a versenyszellem és a fejlődés iránti vágy. Arra kell törekedni, hogy minden edzésen a maximumot tudjuk nyújtani. Ez persze sok mindennel jár. A két legfontosabb véleményem szerint az étkezés és pihenés. Oda kell figyelni az étkezésre, például az egészségtelen dolgokat el kell felejteni. Olyat kell enni amiből sok energiát lehet nyerni. Ebben nekem édesanyám főztjei segítettek. Ezért szeretném megköszönni neki is. Időben kell lefeküdni, hogy a következő napi edzésen tudjunk koncentrálni. És persze a sport mellett nagyon fontosnak tartom a tanulást. Tudom, én se szerettem iskolába járni, de a nap végén iskola után mindig felszabadult voltam és jobban estek az edzések. Profi játékosnak lenni alázattal is jár, meg kell adni az idősebb, tapasztaltabb csapatársaknak és ellenfeleknek is a tiszteletet.

Európa és a világ szinte valamennyi profi bajnokságában, így magyarban is jelentős a külföldi, főként amerikai illetve délszláv játékosok száma. Egy fiatal magyar játékosnak nem kis kihívás mellettük és a tapasztalt magyar, sok esetben válogatott játékosok mellett odakerülni a legjobbak közé. Neked ez sikerült. Mit gondolsz, melyek azok az elengedhetetlen feltételek, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy fiatal játékosnak ez sikerüljön?

Az én esetemben talán az egyik legfontosabb feltétel vagy inkább erénynek mondhatnám a gyorsaságot és atletikusságot. Mivel rajtam valljuk be, nem sok felesleges kiló található. Ezt viszont próbálom kihasználni és előnyömre fordítani. De ugyan úgy elengedhetetlen feltétel a kitartás, fegyelem, türelem és tisztelet a többiekkel szemben. Fontos az angol nyelv mert az edzésen általában angolul beszélünk. És persze egy kis szerencse is kell.

Az idei szezonból lement már ugyan pár forduló, de a java még vissza van.  Milyen célokkal vágott neki az ASE az idei bajnokságnak? Hogy értékeled az eddigi szerepléseteket?

A felsőház a célunk, a Magyar Kupában is szeretnénk jó helyezést elérni. Jelen pillanatban hoztuk a kötelező győzelmeket. A sérülések ellenére is jó úton haladunk a céljaink elérésében.

A csapat elé kitűzött célok mellett milyen célokat tűztél ki egyénileg saját magad számára?

Az én célom, hogy hosszútávon is megfeleljek és az ASE játékosa lehessek több éven keresztül. Ehhez egyre többet kell teljesítenem, hogy stabil játékosa lehessek a csapatnak.

Köszönöm szépen a beszélgetést! Neked és az egész csapatnak sok sikert és sérülésmentes, eredményes szezont kívánok!

 

K.A.