Vicze Kristóf lehetőséget kapott a FALCO U20-as csapatában, ezért megkerestük és kérdeztünk tőle pár érdekes dolgot. Kristóf a Dombóvári Kosárlabda Suliban kezdett el kosárlabdázni hosszú évekig viselte a Kosársuli mezét. Nagyon büszkék vagyunk pályafutására, életvitelére és, hogy ott kopogtat az NB1 „A” csoportos csapat ajtajánál!
1., Hogyan kerültél a kosárlabda sportág közelébe?
Kicsi gyerekkorom óta sportolok, 2 évig úsztam, 3 évig a küzdősportokat kóstolgattam, a kosárlabda 9 - 10 éves koromban kezdett érdekelni. Ekkor kerültem Dombóvárra „kisgimibe” ( Illyés Gyula Gimnázium ), ahol sok lehetőség volt a sportolásra. Először a labdarúgást szerettem volna kipróbálni, ám hosszas gondolkodás után és Édesapám hatására a kosárlabdát választottam, amit a mai napig nem bántam meg. Így 2010-ben már a Dombóvári Kosársuli játékosa voltam.
2., Milyen eredményekre vagy büszke, amit a kosársulival értél el?
2015/16-os szezonban az NBII. nyugati csoportjában a Dombóvári Kosársuli csapata megnyerte a bajnokságot, nagy öröm volt a bajnokcsapat tagjának lenni.
2016-ban meghívást kaptam az U18-as válogatott egy hetes összetartására Székesfehérvárra, amely december utolsó hetében volt.
Egyéni pontcsúcs a Baja Bácska ellen az U18-as bajnokságban 2017 tavaszán: 39/15.
3., Miért Szombathelyre mentél tanulni?
A kosárlabda szeretete, ez a sport egyértelművé tette számomra, mivel szeretnék foglalkozni érettségi után, mit szeretnék a jövőben csinálni. A gyerekekkel való foglalkozás, tanítás igencsak vonzó volt számomra, így már „csak”egyetemet kellett hozzá választanom. A gyógytestnevelő-testnevelő szak csak Budapesten és Szombathelyen indult. A szombathelyi egyetemi nyílt nap nagy hatással volt rám, pozitív élményekkel jöttem haza. A város, az összetartó közösségek és a környezet is remek volt, így a döntésem egyértelműen mellettük szólt. A „hab a tortán”a kosárlabda jó színvonala, így a tanulás mellett a sportot is folytatni tudtam.
4., Miket áldoztál fel és tettél ahhoz, hogy a FALCO csapatáig eljutottál?
Nem könnyű 10-12 évesen reggel 7- kor elindulni a szomszéd városba iskolába, 3-4 óráig helyt állni a suliban, aztán egy- két óra pihenés, de igazából haza sem tud menni, mert arra kevés ez az idő, aztán két óra esti edzés, mire újra otthon van este 8 óra, ja és másnap matek dolgozat. Csináltam csak csináltam, aztán egyszer csak jöttek az eredmények, látszott a fejlődés. Persze könnyebb, ha van a hátam mögött egy nagyszerű és türelmes család, akik időt és energiát nem kímélve hordanak edzésre és jár a meccseimre szurkolni, akik csak mosolyognak, ha nem tudok részt venni a szülinapi ebéden. Könnyebb előre lépni, ha áll mögötted 2-3 edző, akik nemcsak a technikádat és a játékodat javítják ki, hanem példamutatással tanítanak küzdelemre és alázatra. Igen, volt olyan, hogy több 100 km-t utaztam 2-3 perc játékért, de sosem sajnáltam, mert tanulni akartam, látni. Igen volt, hogy a szombat esti buli nekem korán véget ért, mert másnap tudtam, hogy az egész csapat számít a játékomra…. de ez egy idő után természetes, nem éreztem áldozatnak és lemondásnak, csak egyszerűen másképp kellett beosztani az időmet.
Megtanultam jól beosztani, a sikeres érettségi és felvételi után SAVARIA ösztöndíjjal vettek fel az ELTE szombathelyi szakára. Első évben a SZOESE színeiben játszottam az NB II és egyetemi bajnokságban. A társaság hamar befogadott, sokat segített a fejlődésben, így az edzések is könnyebbek volta. Heti 5 edzésünk volt, plusz 2-3 alkalommal reggeli dobóedzés. A meccsek hétvégén és hét közben is zajlottak, így volt rá példa, amikor 1-2 hónapig nem is tudtam hazautazni. Idővel sikerült megtalálnom az egyensúlyt a kosárlabda, a tanulás, a pihenés és a szórakozás között.
A szezon végén kaptam a lehetőséget, hogy a FALCO U 20-as csapatához járjak edzésre, ez július közepéig tartott, heti 5-6 labdás és 2-3 kondis edzéssel. Az augusztus közepén kezdődő alapozást már hivatalosan is Velük kezdtem. Mit tettem ezért? Kosárlabdáztam, amit szeretek, csak azt tettem.
5., Hogyan tovább? Milyen hosszú távú terveid vannak?
A hosszú távú célok legfontosabbja természetesen az egyetem elvégzése, szeretnék majd ezzel a végzettséggel elhelyezkedni, dolgozni. Gondolkodom más szakok, képzések elvégzésében is, talán egy edzői, masszőri képesítés érdekes lehet. Jelenleg azonban a kosárlabda a mindennapjaim meghatározója, járom ezt az utat, igyekszem mindent beleadni és tovább fejlődni, akár a Falcoban…
Köszönjük, további sok sikert kívánunk!