U10 A: Baranya megyei U10-es bajnokság, 5. forduló, Pécs
KASI Delfinek-Dombóvári Kosársuli KE Grey Wolves 67-29 (16-5, 27-10, 16-10, 8-4)
Meiszterics Áron 11, Bálind Botond 6, Papp Ádám 4, Varsányi Ádám 4, Takács Bence 2, Márkus Bence 1, Kovács Bálint 1, Gazdag-Soós Zétény-, Zsiga Zalán-, Kovács Gergő-, Kis Milán-, Bedővári Ákos-
NKA Pécs U10 Lány-Dombóvári Kosársuli KE Grey Wolves 54-55 (15-15, 20-19, 10-15, 9-6)
Meiszterics Áron 24, Bálind Botond 10, Zsiga Zalán 9, Takács Bence 5, Varsányi Ádám 3, Bedővári Ákos 2, Kis Milán 1, Kovács Bálint 1, Kovács Gergő-, Papp Ádám-, Gazdag-Soós Zétény-, Márkus Bence-,
Edző: Kardos Attila
Az idő gyorsan repül és már is elérkeztünk az U10-es bajnokság utolsó előtti fordulójához. Nagy örömünkre ismét az A csoportba kaptunk besorolást. Tudtuk, hogy ahogy legutóbb, most is nehéz meccsekre számíthatunk a legerősebb csoportban, de a fejlődésnek ez az útja. Több szempontból is új dolgokkal kellett szembesülnünk. Egyrészt új helyszínen, másrészt jelentősebb számú szurkoló előtt léptünk pályára a pécsi Református Gimnázium csarnokában. Már edzéseken és a mérkőzés előtt is próbáltam valamelyest felkészíteni erre a gyerekeket, de ilyen szituációt igazán csak élesben lehet megszokni, megtanulni.
Első meccsünket a Kaposvár U10-es csapata ellen játszottuk. Tudtuk, hogy ügyes, jól felkészített csapatról van szó. Célunk- akár csak legutóbb- most is az volt, hogy a játék minden elemében próbáljunk egyre közelebb kerülni hozzájuk. Az első két negyedben mindebből semmit sem tudtunk megvalósítani. Nagyon rosszul, nagyon gyámoltalanul kezdtük el a meccset. Sem támadásban, sem védekezésben nem találtuk magunkat. Keveregtünk emberfogásban, üresen hagytuk az ellenfél játékosait, támadásban rosszul passzoltunk és sok ziccert rontottunk. Kár lenne szépíteni, az első félidőben a KASI átrobogott rajtunk. Csapatom több játékosa nagyon el volt keseredve félidőben. Az első számú feladatom az volt, hogy összerázzam a hitehagyott és könnyeivel is küszködő kis csapatomat. A kosárlabdában némileg szokatlan módon mindannyian összekapaszkodtunk, megfogtuk egymás vállát és megbeszéltük, hogy a harmadik negyeddel számunkra új meccs kezdődik, ahol felállunk a padlóról, ahol bebizonyítjuk elsősorban magunknak, hogy ennél sokkal többre vagyunk képesek, úrrá leszünk a körülményeken, a nehézségeken. Ilyen kicsi gyerekeknél azért ez nem egyszerű dolog, de büszkén mondhatom, hogy a csapatom képes volt felállni a padlóról. A harmadik és negyedik negyedben sokkal közelebb voltunk ellenfelünkhöz és ez a számszerű eredményen is meglátszott. A Kaposvár teljesen megérdemelt és magabiztos győzelmet aratott melyhez gratulálok nekik! Az U10-es bajnokság egyik legerősebb csapata az övék.
Van azonban egy dolog, ami mellett nem tudok és nem is szeretnék elmenni szó nélkül. Nagyon örvendetes, hogy lehetőség van ismét szurkolók előtt kosárlabdázni. Az is jó, ha a gyerekek már kicsi korban megismerkednek azzal, milyen az, ha lelkes szurkolás folyik a lelátón, hisz ez is a játék fontos tartozéka és szükség is van rá. Azt azonban nem gondolom, hogy elő kell forduljon U10-es !!!! mérkőzésen, hogy felnőttek, szülők szándékos és hangos dobolással zavarjanak meg 9-10 éves gyerekeket büntetőzés közben, majd az elrontott dobás után még gúnyosan meg is tapsolják azt a kicsi gyereket!!! A KASI elleni mérkőzésen a csapatom rendszeresen ezeket a reakciókat kapta az ellenfél szurkolóitól, amivel a gyerekek láthatóan nem is tudtak mit kezdeni. Bízom benne, hogy a jövőben nem kerül sor hasonló szituációkra a kicsik mérkőzésein.
A kisebb-nagyobb megpróbáltatások után már újra pályán találtuk magunkat a Nemzeti Kosárlabda Akadémia lány csapata ellen. Velük is találkoztunk már, tudtuk, ők is nagyon ügyes és lelkes kis társaság. A meccs részletesebb elemzésétől most eltekintenék több okból is. A lényeg az, hogy ez meccs két, kicsi gyerekekből, lányokból és fiúkból álló csapatának az örömjátéka volt. Ez a meccs arról szólt, amiről egy U10-es meccsnek szólnia kell. Sportszerűen, lelkesen, mindent beleadva küzdötte végig a mérkőzést mindkét csapat. Hol az egyik vezetett, hol a másik. Fej-fej mellett haladtak a gyerekek, a végjáték pedig egészen izgalmasra sikeredett. Ellenfelünknek két labdája is volt az utolsó 20 másodpercben a győzelemhez, de azok a kísérletek kimaradtak, így 1 ponttal mi bizonyultunk jobbnak ezen a nagyon klassz kis találkozón. Ha a kosárlabdában lenne megosztott győzelem, akkor itt mindkét csapat megérdemelte volna! De valójában ezen a meccsen három győztes volt: a résztvevő két csapat és az U10-es kosárlabda! Szívből gratulálok csapatomnak, az ellenfélnek és vezetőedzőjüknek, a korábbi kiváló kosárlabdázónak, Anitics Líviának. Számomra volt megtiszteltetés, hogy ellene meccselhettem!
Mozgalmas és tanulságos napon vagyunk túl, voltunk fent és lent de a legfontosabb, hogy együtt voltunk és egy jót kosaraztunk!
Dolgozunk tovább és lassan rákanyarodunk az U10-es és U11-es bajnokságok zárófordulóira!
Hajrá Dombóvár!!!
