Kenguru bajnokság U 11-es csapat, 6. régió, A csoport
2020.11.22. Zomba
NKA Pécs Fiú/A–Dombóvári Kosársuli KE 76:30 (22:7, 22:13, 20:2, 12:8)
Pataki Gergő (10), Vértes Botond (6), Apáti Noel (-), Lehőcz Zétény (7), Tőzsér Levente (1), Horváth Gergő (1), Babulják Balázs (-), Orsós Barnabás (4), Eljaber Mohammad Ihsan Raid (0), Szigeti Ákos (-), Péter Kusán (1), Kiss Kolos Boldizsár (-), Balogh Kornél (-),
Dombóvári Kosársuli KE—GYKSE Szekszárd 44:32 (8:10, 15:11, 4:7, 17:4)
Pataki Gergő (10), Vértes Botond (7), Apáti Noel (6), Lehőcz Zétény (7), Tőzsér Levente (5), Horváth Gergő (5), Babulják Balázs (3), Orsós Barnabás (1), Eljaber Mohammad Ihsan Raid (1), Szigeti Ákos (-), Péter Kusán (-), Kiss Kolos Boldizsár (-), Balogh Kornél (-)
Az első mérkőzés a szokásos „még bent maradtunk az öltözőben” című műsorral kezdődött. Mindig bemelegítünk rendesen, már a folyosón elkezdjük a futóiskolát, a gimnasztikát, a nyújtást. Aztán jönnek párokban a ziccerdobások. Katasztrófa! Minden 10 rádobottból kb. 1 megy be. Ilyenkor már fogjuk a fejünket: mi lesz a meccsen? Valahogy nem tudunk koncentrálni, nem jó a terem, nem jó a pálya, semmi sem jó!
Ennek ellenére tisztességesen kezdtük az első negyedet. Időnként, vagy inkább többször lemaradtunk az emberünkről, de volt helyzetünk, megcsináltuk a befutásokat, sőt értékesítettük is őket. Ha minden fektetett dobásunk bement volna, persze más lenne a helyzet! A második negyed is hasonlóan zajlott, majd jött egy mélypont, végül az utolsó negyed egész szorosra sikeredett. Bár nem mi nyertünk, de emelt fővel jöttünk le a pályáról. Igyekeztünk, hajtottunk, harcoltunk. Ki kell emelni a két kis játékost, akik az U 12-ből besegítettek, hihetetlen akarással, önfeláldozással tették oda magukat a csapatukért.
A pécsi csapat egy jól összekovácsolt, fizikailag és technikailag komoly erőt képviselő team, rengeteget lehetett tanulni a játékukból, igazán erős és méltó ellenfeleink voltak.
A második mérkőzésnél éreztük, most, vagy soha. A szekszárdiak csak 8-an voltak, ráadásul a B csapatukból is fel kellett hozniuk játékosokat. Sokáig fej-fej mellett futott az eredmény, végül csere hiányában elfáradtak, fizikailag és pszichikailag is elkeseredtek.
A dombóvári csapat előnye mindig a szívében és lelkében volt, van és lesz. Míg mindkét ellenfél játékosai évek óta heti 5-öt edzenek, a mieink tavaly heti 1-et, most meg heti 3-at, -mégis szenzációsat alkotnak. Technikailag van mit tanulnunk, fizikailag az állóképességünket és gyorsaságunkat kell fejleszteni. De mindent felülmúl a lelkesedésünk és az akaratunk.
A szekszárdi meccset olyan emberek is bizonyítottak, akik eddig félszegen játszottak. Ezért jók az U 12-es mérkőzések, mivel tét nélküli meccsek, rengeteget lehet belőlük profitálni. Szerencsére sokan vagyunk edzéseken (18 fő) , mindig mindenkit nem vihetünk el, de akik rendszeresen ott vannak az edzéseken és becsületesen dolgoznak, azok megérdemlik.
Gratulálunk a csapatnak, ügyesek voltatok, büszkék vagyunk rátok!
Reméljük lesz folytatás!
HAJRÁ DOMBÓVÁR!