2017.02.22. Ovi-Kosár csoportjaink, a legkisebbek
U12- Felsőház 6. forduló, Pécs
U12 gyermek bajnokság 6. forduló, Pécs (2017.02.19.)
PVSK-Panthers „A”-Dombóvári Kosársuli KE 75-48 (14-6, 17+4-7+4, 18-21, 22-10)
Lép Adrián 5, Barna Lili 2, Monostori Ákos 6, Berta Boldizsár 1, Fehérvári Csegő 4, Szőke Bálint 15, Kovács Benjamin, Óliás Gergő 3, Győri Márk 2, Kardos Máté 1, Farkas Ádám 3, Roósz Roland 6.
Dombóvári Kosársuli KE-Kosárlabda Akadémia „A” 51-54 (16-9, 9+2-19+3, 17-9, 7-14)
Lép Adrián 10, Barna Lili 2, Monostori Ákos 4, Berta Boldizsár, Fehérvári Csegő 4, Szőke Bálint 16, Kovács Benjamin, Óliás Gergő 3, Győri Márk, Kardos Máté 4, Farkas Ádám 1, Roósz Roland 7.
A következő fordulót ismét az „A” csoportban folytattuk, ahol a két legerősebb csapattal kellet ismét felmérni hol tartunk. Ezek jó viszonyítási pontok a kis csapatunk életében. Pécsre utaztunk vasárnapi nap és odafelé a busz nagyon jó kedvű volt. Reménykedtem, hogy a pályára is átvisszük a jó kedvet.Első mérkőzésünket a PVSK-Panthers csapatával játszottuk, aki eddig minden fordulóját megnyerte. Az idei szezonban már a 4. mérkőzésünk volt velük, de nem bánjuk, mert úgy gondoljuk, sokkal többet tudunk fejlődni ilyen kemény mérkőzéseken.Jól kezdtük a mérkőzést, látszott az első ötösön, hogy nem feltett kézzel mentek be a pályára, hanem a tudásuk legjavát szerették volna megmutatni. Jól védekeztünk, ezért csak 14 pontot tudott az ellenfél szerezni. Mi sajnos csak 6 pontot, de ha a ziccereket bedobjuk, akkor nem 8 pontos hátrányba kezdhettük volna a 2. negyedet. A következő ötösünk is nagy elánnal ment bele a játékba és megilletődöttség nélkül játszottak.
A fordulás után végre elhittük, hogy fejlődtünk és van keresni valónk nekünk is a pályán. Ennek köszönhető, hogy a PVSK ellen a 3. negyedet a Dombóvári Kosársuli fiai megnyerték 18-21-re!!! Mondtam a csapatnak, hogy bárhogy is alakul a történet, ezért már megérte eljönni és játszani. Nem az eredmény miatt, hanem a játék miatt! Az utolsó negyedre, csak mínusz 15 pontos hátránnyal léptünk a parkettára, ami még bennünk volt, azt próbáltuk kijátszani. A végére egy igen szép eredmény alakult ki a PVSK csapata ellen. A célunk, hogy az olló szárát szűkítsük folyamatosan, ez teljesen megvalósult!
A második mérkőzést a Rátgéber Akadémia ellen játszottuk, velük a 3. mérkőzésünk a szezonban. Fantasztikusan kaptuk el a rajtot egy 7-2-es rohanással leptük meg őket. Szép játékokat mutattak be a srácok a pályán, több lepattanót szedtünk és gyors indításokkal próbáltuk befejezni a támadásainkat. A 8. perc végén a tábla 16-9-es eredményt mutatott a javunkra. A következő etapot is jól folytattuk, de védekezésben nem tudtunk rendesen koncentrálni, ezért a pécsi csapat felzárkózott. A félidőre át is tudták venni a vezetést, sőt még a büntetőzés sem sikerült. Talán itt volt a holtpont a csapatnak a vasárnapi tornán.
A 3. negyedben ismét megnyomtuk a gázt és sikerült utolérni az ellenfelet. Sok ötletes támadás, gyors befejezések, jellemezték a játékunkat. Védekezésünk is a helyén volt ezért sikerült ismét átvenni a vezetést és 44-40-es előnnyel kezdeni az utolsó negyedet. Az utolsó ötösünk is összeszedte magát és már nem volt átjáró ház a védelmünk sem. Mindig akadt valaki, aki húzta a hátán a csapatot. Ami külön öröm volt számomra, hogy a kispad nem tudott a fenekén ülni, hanem minden labdaszerzésünkre, lepattanónkra, kosarunkra talpon állva tapsolta csapattársait. EZ A CSAPAT!Aztán elérkeztünk a végjátékhoz az utolsó 2-3 perc. Ez egy külön műfaj a kosárlabdában! Ilyen szituációban a csapatunk 80% még nem volt. Mindenki próbálta saját magát felül múlni, mert annyira AKARTAK! Még az utolsó percben is mi vezettünk 51-50-re, de nem tudtuk megtartani az előnyünket ezért 3 ponttal a mérkőzést elvesztettük!
DE…
A lelkünknek biztos jót tett volna, ha győzünk! Biztos jobb kedvel öltöztünk volna! Biztos otthon is nagyobb az öröm! Biztos, hogy nagyobb lenne az önbizalmunk! És még sok biztost és volnát lehetne írni.
DE…
Higgyétek el nem az eredmény számít most még! Sokkal többet jelent, hogy együtt voltunk! A busz hazafelé is hangos volt! Hogy otthon büszkék voltak rátok! Hogy a következő edzésre örömmel jöttök! Hogy a kosárlabdát még jobban szeretitek! És ami a legfontosabb, hogy ismét FEJLŐDTÜNK!
HAJRÁ DOMBÓVÁR !
U18- Dombóvári KosársuliKE-Kaposvári KK
Dombóvári Kosársuli KE – Kaposvári KK: 53-61 (19-16, 12-14, 14-17, 8-14)
Dombóvár: Heisz D. 13, VICZE 18, Csáki 4, Csapó T. 5, Szabotin 8. Cs.: Uzonyi 2, Molnár 3, Kapinya, Takács, Heisz A.
Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, tetszetős támadások után 9 pontos előnyre tettünk szert. A KKK ekkor védekezést váltott, ami picit megzavarta csapatunkat és 8-0-ás etappal a negyed végére felzárkóztak. A továbbiakban nagyon görcsösen, statikusan játszottunk, alig-alig volt sikeres akciónk. Rengeteg labdát elvesztettünk, ritmustalanul támadtunk. A félidő után a remélt változás sajnos nem következett be, továbbra sem találtuk a gyűrű felé vezető utat. Védekezésben hatalmas problémát okozott a védő lepattanók megszerzése, a vendégek többször támadhattak második szándékból. A negyedik negyedre teljesen elfáradtunk, csak Heisz Domonkos szerzett pontokat, így nem tudtuk a magunk javára billenteni a mérleg nyelvét. Panasz nem lehet senkire, próbáltuk a maximumot nyújtani, de a mai napon csak ennyire futotta. Gratulálunk a kaposváriaknak!
2017.02.18. NB2- Dombóvári Kosársuli KE-PTE PEAC
NB2- Dombóvári Kosársuli KE-PTE-Peac
Dombóvári Kosársuli KE – PTE-Peac: 71-68 (12-15, 17-21, 22-20, 20-12)
Dombóvár 300 néző, v.: Mintál, Koncsek.
Dombóvár: TÓTH 16/6, KUN 12/3, BALOGH 15/3, VICZE 12, PÖLÖSKE 6. Cs.: Tamás, Déri 7, Szilágyi 3, Várallyay.
Peac: Nagy 4, Moosz 5, FARKAS 13/6, Füzy 7, Kis 11. Cs.: ÓNOZÓ 18/9, Baluka 3, Buday-Sántha 6, Tamás.
A mindössze egy vereséget számláló – a bajnoki tabellán holtversenyben első helyen álló – PTE-Peac csapatával játszottuk soron következő mérkőzésünket. Nem ígérkezett tehát sétagaloppnak a találkozó, az őszi „odavágón” 19 pontos vereséget szenvedtünk, ennek ellenére a győzelem reményében léptünk pályára. Érdekesség, hogy a pécsieknél két volt dombóvári játékos is szerepet kapott a kezdő ötösben Farkas és Moosz személyében. Sajnos ismételten volt hiányzónk, ezúttal egyik kulcsemberünk, Banai talpsérülés miatt volt kénytelen kihagyni a meccset.
Rengeteg hibával kezdett mindkét csapat, ha egy picit jobban koncentrál valamelyik fél, akár nagyobb különbség is kialakulhatott volna az első negyedben. A folytatásra is inkább a küzdelem dominált, nagyon erős volt a védekezés mindkét oldalon, és bizony meg kellett harcolni minden egyes dobóhelyzetért is. Feltűnő volt, hogy sok labdát eladtunk, amelyet a pécsiek gyors indításokkal megbüntettek. Sajnos Tamás kapott a vádlijára egy rúgást, nem is tudta folytatni a játékot, ezáltal nehéz helyzetbe kerültünk. Később kiderült, hogy szárkapocscsont repedést szenvedett, így hosszabb időre kidőlt a sorból.. A félidőre 7 pontos vendég előnnyel mentek pihenőre a csapatok. A fordulás után picit összeszedettebb támadásokat vezettünk, jobbak voltak a kiválasztásaink, de ez az eredményben ekkor még nem mutatkozott meg. A pécsieknél ekkor Ónozó extrát nyújtott támadásban, bravúros találataival meghiúsította felzárkózási kísérleteinket. A záró játékrészben óriásit játszottunk, teljesen megzavartuk agresszív védekezésünkkel a vendégeket, folyamatosan zárkóztunk fel, majd a vezetést is átvettük. Mindez nagy energiákat emésztett fel, de óriási szívvel, a közönségünk hathatós támogatásával sikerült túllépni a fáradtságon, és Tóth, majd Balogh büntetőivel bebiztosítottuk a győzelmünket.
Kiemelésre ad okot, hogy hatalmas csapatmunkával sikerült megnyernünk ezt a fontos találkozót, mindig akadt valaki aki továbblendített minket a holtpontokon, ezért dicséret illet minden játékosunkat.