Dombòvári Kosársuli KE- Atomerőmű GYKSE U16/B 107-37 (36-4, 26-15, 23-4, 22-14)

Halmai Zsombor 6, Csomor Péter 13/3, Kapinya Péter 28, Wéber Koppány -, Fenyvesi Ábris 12, Barna Zalán 20, Fülöp Sámuel 4, Márfi Ákos -, Herke Máté 8/3, Lakatos Ábel 4, Kiss Máté 12, Kalocsa Dániel -,

Hazai pályán folytattuk a regionális bajnokságot immár a 16. mérkőzéssel. Eddig vereség nélkül állunk az első helyen. Természetesen az lenne a célunk, hogy ezt a sorozatot tartsuk a bajnokság (alapszakasz) végéig, és utána a régiós bajnokok döntőjében tudjunk bizonyítani, ahol csak az első helyezett csapat vehet részt.  Az Atomerőmű Gykse U16/B csapata érkezett Dombóvárra, és most mindenkinek sikerült játéklehetőséget biztosítani. Azt a célt tűztem ki, hogy a jövő évi csapattal is bátran a parkettára léphetünk, mert egy erőpróbát igazán tehetünk. Ez sajnos nem úgy sikerült ahogy szerettem volna, mert az akarás nem volt mindenki számára kellően fontos, tehát még rengeteg feladat vár ránk. Az eredmény most másodlagos, inkább az irány meghatározása, tudatosítása a fontosabb és nehezebb feladat számomra. A további mérkőzéseken még remélem, hogy a fejlődés látható momentumokban is megmutatkozik.

Gratulálok a győzelmekhez.

Hajrá Dombóvár!

Atomerőmű GYKSE U16/A-Dombòvári Kosársuli KE 66-68 (20-20, 20-16, 10-19, 16-13)

Halmai Zsombor 36/6, Csomor Péter 5, Kapinya Péter 13/3, Wéber Koppány 2, Fenyvesi Ábris 12, Barna Zalán -, Fülöp Sámuel -, Márfi Ákos -, Herke Máté -, Lakatos Ábel -, Kiss Máté -, Kalocsa Dániel -,

Már nagyon vártuk az Atomerőmű Gykse U16/A csapata elleni mérkőzést. Közvetlen riválisunk a szekszárdi csapat, ők is vereség nélkül meneteltek a regionális bajnokságban mindeddig. Teljesen egyforma képességekkel rendelkezünk szinte minden poszton a Szekszárdiakkal, így tudtuk, hogy nem könnyű mérkőzés vár ránk. A kezdés után rögtön kiderült, hogy akár egylabdás mérkőzésbe is belefuthatunk. Teljesen kiegyenlített első negyed után a második negyedben sem tudtunk ellépni riválisunk ellen. Felváltva estek a kosarak mindkét oldalon és a hibák is szinte rezdülésre egyformák voltak. Nagyon nagy iramban játszott mindkét csapat, és teljesen faulthatáron ment a küzdelem. Őszintén, egy kicsit féltem is a sérüléstől! A félidőben csak a nyugalmat kellett a fiúkra erőltetni, éppen ezért védekezést is váltottunk a harmadik negyedre. Sikeres volt a taktika, mert a nagy rohanást fegyelmezett játék váltotta fel. A védekezésünk jól működött, rengeteg védőlepattanót tudtunk szerezni, és éltünk is a lehetőséggel a befejezéseknél. A negyedik negyedre néhány ponttal elléptünk, viszont faultproblémákba ütköztünk. Félő volt, hogy nem mindenki tudja befejezni kipontozódás nélkül a mérkőzést. A szekszárdi csapat jól olvasott a sorok között és lendületes betörésekkel próbálkoztak, ami könnyen vezethetett volna játékosainknál az 5. végső hibához. Fáradtan és sok hibával, de rettenetesen kitartóan és nagy győzni akarással 4. negyedben őrületes végjátékban két ponttal megnyertük a mérkőzést. Ez a győzelem az eddigi munkánk koronája lett, mert most éreztem azt igazán, hogy mindenki egységesen tudott küzdeni egymásért, és a sikerért. A vége előtt a fejemben az volt, hogy teljesen mindegy, ki nyeri meg ezt a mérkőzést, ezek a csaták viszik előre a játékosokat a fejlődés útján.

Gratulálok a győzelmekhez.

Hajrá Dombóvár!