Szerző: Dombóvári Kosársuli KE | 2019.03.07. | Felnőtt NB2 2018/2019
„Harcosok klubja”
Folytatjuk beszélgetéssorozatunkat felnőtt csapatunk játékosaival. A mostani interjú során együttesünk csapatkapitányával, Pölöske Kornéllal és Tóth Kristóffal beszélgetek. Kornél a Dombóvári Kosársuli saját nevelésű játékosa, aki az utánpótlás csapatokat végigjárva jutott el a felnőtt gárdáig, mellyel már jó néhány szezont maga mögött tudhat. Kristóf Kaposvár szülötteként a somogyi megyeszékhelyen ismerkedett meg ezzel a nagyszerű sportággal, itt is vált felnőtt játékossá, mielőtt nagy örömünkre Dombóvárra igazolt volna. Később testvére Máté is követte hozzánk, aki jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban próbál szerencsét. Két eltérő pályafutás, két különböző poszton játszó játékos. Mégis van valami, amiben ők ketten nagyon hasonlítanak. Ez pedig a töretlen küzdeni és győzni akarás, az akaraterő, a jó értelemben vett harcos mentalitás. Ők azok, akik ha kell a „falon” is átmennek, ha kell, még akkor is elő tudnak venni plusz energiát, amikor a szurkolók már nem is gondolnák.
Srácok! Hadd tegyek fel elsőként egy kicsit filozófikus kérdést! Ha néhány mondatban meg kellene fogalmaznotok sportolói hitvallásotokat, a sporttal, a kosárlabdával kapcsolatos gondolataitokat, mit mondanátok?
Pölöske Kornél: Én mindig a kemény munkát tartottam a legfontosabbnak és az akaratot már a kezdetektől. Szerencsére mindig olyan edzők keze alatt voltam, akik szintén ezt helyezték előtérbe. Gondolok itt Balázsra, Attilára és jelenleg Szikóra. Ezek nélkül nem megy semmilyen sport. Emellett úgy gondolom ez nem csak a sportra igaz, hanem az élet bármely területére.
Tóth Kristóf: A kosárlabda számomra nem csak egy egyszerű játék, ez egy szenvedély. az egyik legkomplexebb sport, pillanatok alatt döntések sorozatát kell meghozni amik, befolyásolhatják az egész mérkőzést. A pályán mindenki egymásért dolgozik, ez nagyon jól össze tudja kovácsolni az embereket. A játéknak minden perce öröm és ezt úgy tudjuk a legjobban meghálálni, ha mindig a maximumot nyújtjuk.
Kori! Az idei évadtól tiéd a csapatkapitányi „karszalag”. Ez a szerepkör az edzői stáb és a csapattársak megbecsülését mutatja, melyre maximálisan rászolgáltál. Mit gondolsz erről a szerepkörről, erről a csapaton belüli megtisztelő feladatról?
Pölöske Kornél: Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy én lehetek ennek a fantasztikus csapatnak a kapitánya. Büszkeséggel tölt el, hogy a csapattársaim és az edzői stáb bizalmat szavazott nekem. Próbálok felnőni a feladathoz. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy kimondott vezér típus. Kristóf sokat segít nekem ebben a pályán és azon kívül is. Jól kiegészítjük egymást.
Kristóf! Amint a bevezetőben már említettem, Kaposvárról érkeztél csapatunkhoz, ahol nagyon hamar elfogadtak a csapattársak és a szurkolók. Egyszer félig viccesen félig komolyan azt is mondtam neked, te már dombóvári vagy csak Kaposváron laksz. Milyen érzésekkel jöttél hozzánk annak idején? Mit tapasztaltál meg nálunk? Mi tartott itt évek óta Dombóváron a csapat kötelékében?
Tóth Kristóf: Mikor ide kerültem Dombóvárra, emlékszem féltem, hogy mit fognak hozzám szólni a leendő csapattársak. Viszont amint beléptem az öltözőbe ez az érzés elmúlt. Mindenki pozitívan fogadott és az első edzés végére már tudtam is, hogy jó helyre kerültem! Itt nálatok tapasztaltam meg, hogy mi nem csak csapat vagyunk, hanem egy család az egész kosársuli. Ez az, ami itt tart engem és természetesen a szurkolók, akik minden meccsen kint vannak és buzdítják a csapatunkat. Úgy gondolom egy játékos ennél többet nem is kívánhatna!
Beszéljünk egy kicsit az idei szezonról. Az idő repül, és már túl vagyunk 18 fordulón. Miként tekintetek vissza a csapat eddigi szereplésére, azt hogy értékelitek? Miben látjátok a csapat eddigi szereplésének okait?
Pölöske Kornél: A szezon eleje kissé nehézkesen indult. A kedvező sorsolásnak köszönhetően aztán viszonylag jól indítottunk. A csapat még nem volt készen. Folyamatosan csatlakoztak be az új játékosok. Szikó dolgát ez jelentősen megnehezítette. Volt egy-két kisebb hullámvölgy, de szerencsére hamar kijöttünk a gödörből. A csapat felépítése teljesen eltér a régebbiekhez képest, hiszen eddig idősebb, rutinos, NB1 A csoportos tapasztalattal rendelkező játékosok alkották a csapat magját. Most a játékosok nagy része még fiatalnak mondható. Szerintem a tabellán azt a helyet foglaljuk el, ahova nagyjából tartozunk. Úgy gondolom, elégedettek lehetünk a jelenlegi helyzetünkkel.
Tóth Kristóf: Az idei bajnokság nagyon erős ezért szerintem elégedettek lehetünk az eddigi szereplésünkkel. Ami pedig az okát illeti, mindenki szívét-lelkét beleadja minden meccsbe. És amíg ez így van, addig ez a csapat nem veszíthet.
Az alapszakaszból még négy idegenbeli mérkőzés van hátra. A háromállomásos pécsi túra mellett egy dunaújvárosi meccsel. Kemény tavasznak ígérkezik az előttünk álló időszak, de a csapat kvalitásait tekintve mindenki joggal reménykedik a sikeres szereplésben. Mit vártok ezektől a meccsektől? Milyen célokat fogalmaznátok meg magatok és a csapat számára?
Pölöske Kornél: Mindenképp meg akarjuk szerezni a második helyet. Ezért dolgoztunk egész szezonban. Én hiszek a csapatban, hogy ez a 4 meccs úgy fog sikerülni, ahogy azt szeretnénk, és ahogy elvárják tőlünk. Legfőbb cél szerintem, hogy csapatként keményen eddzünk hétről-hétre, aztán a hétvégén együtt hajtsunk a győzelemért.
Tóth Kristóf: Úgy gondolom a csapatnak egyetlen célja lehet. Ebből a 4 állomásból, 4 győzelemmel kell hazatérni.
Végül nektek is felteszem a már szokásosnak mondható kérdést. Üzennétek –e valamit a csapat „hatodik játékosának”, a szurkolóknak?
Pölöske Kornél: Elmondhatatlanul hálásak vagyunk azért, amit egész szezonban tapasztalunk. Hogy hazai meccseken ennyien eljönnek és kiszurkolják belőlünk a jobb teljesítményt és a győzelmet. Ez valami elképesztő. Az, hogy még idegenbe is elkísérnek minket évről-évre, – gondolok itt Kaposvárra, Pécsre -szerintem ez az NB2-ben egyedülálló. Nagyon remélem, hogy a hátralévő meccseken sok örömet tudunk szerezni még szurkolóinknak. Nélkülük ez ilyen szinten nem tudna működni. Ezúton is szeretném megköszönni a csapat nevében az egész éves szurkolást, valamint kérném, hogy aki teheti, jöjjön el Pécsre, hiszen hatalmas szükség lesz rátok. Hajra Dombóvár!!!
Tóth Kristóf: Először is köszönjük, hogy mindig szép számmal kilátogatnak a meccseinkre és buzdítanak minket! Aki tudja, kísérje el idegenbe is a csapatot! Szükségünk van rátok!Hajrá Dombóvár!!
Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! A szezon további részére sok sikert és sérülésmentes, eredményes szereplést kívánok nektek és az egész csapatnak!
(K.A.)
Pölöske Kornél
Tóth Kristóf
Szerző: Dombóvári Kosársuli KE | 2019.03.05. | U18 – Junior 2018/2019
Dombóvári Kosársuli KE-Bajai Bácska FKE: 86-75 (25-16, 24-26, 16-11, 21-22)
Dombóvár: Takács 22/9, LALÁK V. 14/3, VÉRTES ZS. 31, Heisz A. 11/6, Kapinya I. 5. Cs.: Orbán Z. 3, Pápai G., Nagy B., Halmai D., Slavati B., Reizinger M.
Vasárnapi szép győzelmünk után hétfőn újra pályára lépett junior csapatunk. A picit tartalékos Bajai Bácska együttesét fogadtuk, és szerettük volna folytatni győzelmi szériánkat. Jól kezdődött számunkra a mérkőzés, szinte minden pályára lépő játékosunk szerzett kosarat, csapatként játszva szép találatokat értünk el, jó ritmusban játszottunk. A folytatásban puhult a védekezésünk, támadásban több labdát is elszórtunk, amelyet a bajai csapat gyors indításos találatokkal büntetett. A félidőre megszerzett 7 pontos előnyünket a 3. negyedben növelni tudtuk. Ebben a periódusban jól védekeztünk, viszont gyengébben támadtunk, nem tudtuk kosárra váltani a könnyűnek vélt helyzeteinket. A záró játékrészt a kiválóan játszó Vértes Zsombor találatai vezették fel, és csaknem 20 pontos előnyre tettünk szert. A negyed közepétől viszont mintha elfelejtettünk volna kosárlabdázni, az utolsó percekben 18 pontot kaptunk, ami egyszerűen elfogadhatatlan. A győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben, azonban a végjátékra sokkal jobban kell összpontosítanunk a továbbiakban. Gratulálok az újabb megnyert mérkőzéshez, folytatás szombaton Szekszárdon!
Szerző: Dombóvári Kosársuli KE | 2019.03.04. | U16 – Kadett 2018/2019
2019.03.02. Kiemelt kadett bajnokság, alsóház Nyugat.
Alba Fehérvár/A – Dombóvári Kosársuli KE/ A 84 – 73 (22-25, 21-17, 22-13, 19-18)
Dombóvár: HALMAI D. 14/3, REIZINGER M. 17/12, VÉRTES ZS. 27, Nagy B. 3, Roósz R. 7. Cs.: Szőke B. 5/3, Slavati B., Vida M., Barabás Á., Kovács K., Lép A.
Soron következő mérkőzésünket, Székesfehérváron játszottunk, az Alba Fehérvár csapata ellen. Jól kezdtük a találkozót, nem lepődtünk meg, ellenfelünk agresszív letámadásától, szépen szövögettük támadásainkat és jó százalékkal találtunk a gyűrűbe.
Kis pihenő után folytatódott a mérkőzés. Számomra megmagyarázhatatlan dolog történt ismét, a negyed első 5 percben nem tudtunk a kosárba találni, rengeteg ziccert hibáztunk és teljesen szétesett a támadójátékunk. Gyors időkéréssel próbáltam a sorokat rendezni, ami sikerült is. Ismét rátaláltunk a helyes útra, jól működött a védekezésünk, és jó ritmusban támadtunk. Szőke Bálint dudaszóban dobott triplájával, 1 pontra zárkóztunk vissza a félidőre (43-42).
A 3. negyedben fej-fej mellett haladtak az együttesek, egészen a 7. percig, amikor is részünkről sajnos ismét megállt a pontgyártás. A negyed végéig nem sikerült már ellenfelünk gyűrűjében találni, a fehérvári csapat köszönte szépen a lehetőséget, és jó csapat lévén 10 pontos előnyt alakított ki a 3. negyed végére (65-55).
A záró felvonást is a hazai csapat kezdte jobban. 3 perc elteltével már 15 egység volt az előnyük, ismét időt kellett kérnünk. A játékmegszakítás megint nekünk kedvezett, 1 perc alatt 8-0-s futást produkáltunk, és visszajöttünk a meccsbe. Ekkor ellenfelünk kérte ki idejét.
A mérkőzés hátralévő részében, állandósulni látszott a különbség, sajnos nem volt erőnk közelebb zárkózni és vereséget szenvedtünk.
Gratulálok a fiainknak, nagy szó, hogy idegenben is győzelmi esélyünk volt, egy ilyen erősségű csapat ellen. A vereség fájó mindig, de nem csüggedünk. Jó úton járunk, nagyjából ott tartunk ahol tartani szeretnénk, és sokat dolgoznak a fiúk a fejlődés érdekébe.
Hajrá Dombóvár!
Szerző: Dombóvári Kosársuli KE | 2019.03.03. | U11 – Kenguru 2018/2019
U11 kenguru 5. forduló, Szekszárd (2019.03.03.)
PVSK Nemzeti Akadémia”A”-Dombóvári Kosársuli KE 48-72 (14-22, 11-22, 4-17, 19-11)
Balogh Barna 13, Reith Ármin , Wéber Koppány 5, Reith Ábel 5, Kiss Máté 3, Barna Zalán 2, Ács Dominik 3, Kapinya Péter 13, Halmai Zsombor 13, Csomor Péter 9, Orsós Benjamin 5.
Dombóvári Kosársuli KE-GYKSE Szekszárd 45-70 (20-13, 8-28, 8-24, 9-5)
Balogh Barna 10, Reith Ármin , Wéber Koppány 9, Reith Ábel, Kiss Máté, Barna Zalán 2, Ács Dominik 1, Kapinya Péter 8, Halmai Zsombor 8, Csomor Péter 5, Orsós Benjamin 2.
Március első hétvégéjén folytattuk a kenguru bajnokságot. Megyeszékhelyünkre utaztunk, sajnos szombaton megbetegedett Tóth Kristóf, így ő nem tudott a csapattal tartani.
PVSK együttesével kezdtünk, akiket ismertünk már és jó előjelekkel vágtunk bele a mérkőzésbe. Sikerült a mi játékunkat ráerőltetni a pécsi csapatra és megnyugtató előnyt harcoltunk ki a félidőre. Több szép egyéni megoldásokat is láthattunk, de szerencsére csapatjáték is a parkettára került. Folyamatosan léptünk el az ellenféltől és megérdemelten nyertünk.
A hazai csapat következett, akikkel már 3. alkalommal találkoztunk idén és az utolsó összecsapásunk egy nagyon jó mérkőzést hozott. Az első negyedbe mi irányítottuk a találkozót és 7 pontos előnnyel váltottunk. A második ötösünknek nem igazán ment a játék, de küzdöttek és próbáltak lépést tartani. A szekszárdi csapat megfordította az eredményt és a félidőben már ők vezettek 28-41-re. Fordulást követően ötösöket cseréltünk, hogy a végjátékba nekünk álljon a zászló, de hamar rájöttünk, hogy ma ez nem fog menni. Elfáradtunk, jöttek az eladott labdák és a gyors kontrák belőle. Gratulálunk a Szekszárdnak, ügyesek voltak!
Nem csüggedünk, mert hosszútávra tervezünk! A mi célunk nem a pillanatnyi eredmény, hanem a folyamatos fejlődés és tanulás! Ez ma is látszott a pályán, amihez gratulálok a csapatnak!
Hajrá Dombóvár!
Szerző: Dombóvári Kosársuli KE | 2019.03.03. | Egyéb, U18 – Junior 2018/2019
PVSK NKA-Dombóvári Kosársuli KE: 52-71 (11-13, 13-22, 13-16, 15-20)
Dombóvár: TAKÁCS A. 31/21, Lalák V. 6, VÉRTES ZS. 14/3, Heisz A. 7, ORBÁN Z. 6. Cs.: Kapinya I. 2, Reizinger M., Halmai D. 1, NAGY B. 4, Pápai G., Slavati B.
A regionális bajnokság aktuális fordulójában Pécsre látogatott junior csapatunk, ahol egy kicsit szokatlan időpontban, késő délelőtt játszottuk le a mérkőzésünket. Kérdéses volt, hogy hogyan ébrednek, ill. alkalmazkodnak a csapatok a korai kezdéshez, – később kiderült – ez a mi fiainknak sikerült jobban. A mérkőzés elején nehezen indult be a pontgyártás, minkét csapat rengeteg hibával játszott. Próbáltuk váltogatni a védekezésünket, különböző variációkat alkalmaztunk. Támadásban akadtak gondjaink, dadogott a kezekben a labda, sok hibát vétettünk, viszont a védekezésünk rendben volt. A második tíz percben sokkal aktívabbak voltunk, nagyon jól használtuk ki a helyzeteinket, és a hetek óta ihletett formában játszó Takács Arnold vezérletével 11 pontos előnyt harcoltunk ki a félidőre. A fordulás után továbbra is nagyon jól küzdött minden játékosunk. Sikerült rátenni még egy lapáttal az addigi teljesítményünkre, és 20 pontos előnyre tettünk szert a negyed derekára. A záró játékrészben 7-0-ás hazai futás után 44-53-ra zárkózott a szívósan küzdő PVSK, de rendezni tudtuk a sorainkat. Takács 3 perc alatt szerzett 4 (!) bravúros triplájával eldőlt a mérkőzés, amelyet a kitűnő egyéni teljesítmény mellett nagyszerű csapatmunkával sikerült megszereznünk. Ezzel a szép győzelemmel sikerült visszavágnunk a pár héttel ezelőtti hazai vereségünkért, és tovább élnek reményeink a csoport győzelem megszerzésére. Gratulálok! Bravó Srácok!
